Láthatatlan védelem

Újabb vers kél, aranyzápor pirkadatkor csepereg.
Fáradt vándor, nem túl bátor, szállás után tekereg.
Talál szállást? Az út szélén öreg hintó nyekereg.

Letelepszik a vén néne, park padjai csábítják.
Fáradt lábait kinyújtva pislog - már nem ámítják.
Idős asszony, nincs utóda - csak nyugdíját számítják.

Két diófa árnyékában csendes pár ül a gyepen,
Nézik a szép napfelkeltét, akár egy nagy ünnepen.
Lassan oson a napsugár: "hát én őket meglepem!".

Világos lesz, minden ébred, ezer madár felrepül.
A városra, mint csábmosoly, a kék ég is ráterül.
Fényhullámban fürdik minden, az árnyék odább kerül.

Szerteszét szórt szivárványok álmos haja feldereng,
Lányok, fiúk tekintete körbejár és elmereng.
Ajtócsukás, szívdobbanás - a talaj is belereng.

Újra talpon van az Élet, s bár máshol most alszanak,
Minden lénynek fülébe cseng régi dal, mit hallanak:
"Szeretlek Élet, szeretlek!" - a dallamok így vallanak.

Az Élet Isten, immár értem, köszönet és hála!
Megmutatta arcát nékünk, szerető és bölcs vezérünk,
Keressük Őt! Szeressük Őt! Leljünk békét nála!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.