Éhség
Éhes vagyok, itt marasztal
Jól megrakott tölgyfa asztal...
Enni kezdek, mohón, halat,
Életmentő minden falat.
Már-már hittem, eljött végem...
S bendőm tele, elmúlt éhem.
Gyomrom sokáig nem korog,
A világ többé nem forog.
Most jóllakva nehezülök,
S ha lefekszem, fel nem ülök.
Nem látom már: nélkülöztem,
Álmomban sült húst üldöztem...
Bendőm tele, én úgy érzem,
Soha többé nem kell félnem.
"Éhes leszel újra-újra!
Csalóka ez!" - súgja eszem...
Addig-addig piszkál ezzel:
Nemsokára újra eszem...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
