Agykavargás

Ostorcsapás.Az elfeledett titkok súlya.
Lelkemben a szemétdomb összelett dúlva.
Fönnmaradni?Oly nehéz.
Ha rideg a világ,hol a segítő kéz?
A választ a csodás éjjel őrzi.De titkát,nem adja ki.
Egyedül.
Fázva.
Megcsúfolt.
Árva.
Dühkitörés.-Az ellenség vére csak nyugtat.
Az úton a legkisebb kő is orra buktat.
Menni.Menni.  Hová?
El.Messze. De ki tudja mi lesz a vége?
Nem.Tegyenek csak félre. Tapossanak.
De vigyázat.
Ha fölébred bennem az állat a Vérbosszú angyala leszek.
-Elvigyelek?
-Igen.
-Hová?
-Nem tudom.
Az álom nyugtat,de ha álmatlan vagy,a percek ölni tudnak.
A Nappal:Gyilkos.
Ölelés.
-Ne engedj el!
-Soha.Elfejedni?!Nem!!
Emlékek forgataga az agyban. a tömeg áll és csorgatja nyálát.
Mennem kell.Egyszer majd úgyis egyek leszünk.
Sokára.Nagyon

Én vagyok a rab,és Te a börtönőr.
Ítélet? Életfogytig.
Túlélm?Igen.(Remélem.)
De az akasztás elött az utolsó kívánság Te vagy.
Egyél,látom,hogy éhes vagy.
Ez az utolsó alkalom,hogy jóllakj.
Paradicsom.Emlék.
Sír?
Nem.Nyugodt,kopár,kihalt táj.Megyünk.Együtt.
Temető?Igen.Ismerős.
Az a nagy sír,meg az összes többi.
Láttam már.Veled. Tébolyult kacaj,fojtott sírás,pityegés.
Majd egy gonosz varázsszóra emlékszem.
Óra.-megáll.
Idő? Bárcsak lehetne. De nem.
Majd ha a teleportáló megvalósul,talán.
Vonatra emlékszem.Fákra.Padon alvó ember.
Egy öreg hobó lakása.
Utca.Alma.Sok. Kéz akézben.
Beszóltak?Öld meg őket.
Tudod milyen vagy?-Boldog.
Most nem,vagy csak néha,de igyekezzél.
Rázd meg ébenfekete hajad.
A bánat tetveit próbáld kirázni!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.