Magamháza

Amit gyerekkorban kapsz szeretetet,
az marad meg benned, és az az érzés
kísér végig, ahogy akkor elképzelted.
Ami most szédít, mert vonz a kíváncsiság,
csak köré gyűlnek felhők,
közben ráébredsz arra hogy a gyermek mostanra felnőtt.
Néha falakba ütközött mert nem volt korlát,
néha nemtörődömségének adott formát.
Egyszer megkérdezték tőle:- Gyermekem!
Úgy érzed, hogy neked így a legjobb?
Akkor te a legjobbnak érezted, hogy azt mondhasd igen!
Mert magadban már felépítetted a házad
oly gyönyörűen gyermeki nagyszerűen,
Az idő meg elmúlt de most is a tied
úgy mint a vonzerőd,
ami lehet belül szép, de az kívül is látszik,
ami kívül szép, az belülről talán nem is látszik.
Csak az embereken veszed észre,
mert a szemükben van minden
az én vagyok című filmben.
A premier estéjén
feketébe öltözöm,
mert fehér házba költözöm,
ünneplem a napokat,
az elmúlt nappalokat
éjszakára váltom,
a melegben fázom,
a napfényben ázom,
a keserű édessé savanyodik,
a könyv a betűkben foglaltatik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.