graffitik a Golgotáról
1
fut vele nem tudja hogy meddig
kezén az omló eget tartja
kezén az omló ég kialszik
csillagködök arcára marva
mosolyog bennük mintha mindig
görcsükben ropta volna táncát
talpán még üszkös mohák hintik
százszorszép álmában kik várták
fut velük keze mintha gipszbe
fut velük lába mintha sóba fut velük szemében hogy vitte
kifutott vadgesztenyés hóra
takarták fürtös suhogások
hátán a nap csíkokban vérzik
fut vele kimarjult futás sok
sebe a végestelen végig
2
betakarítatlanok
gondolataim. Lapos
mozdulatokkal terelik egymást
kimagyarázhatatlan helyzetekbe.
Pózaim kifáradtak bennük. Elvárt
mezsgyéken menetelve
létezem még, ahogy
létezik a szavakba font
létezés is bennünk. Bezárt
létezés ez. Szennyre,
kicsapatásra szánt
homokra
suttogott létezés, az elme-
kagyló Szodoma-násza.
3
valaki készül sehováse
valami újra összeolvad
kikefélt asszonyölek őrült
mosolyom falán összeforrnak
valahol valakik zenélnek
holdfény csorog az őszi nyárban
valaki öklén peng az isten
szolgája ahogy hitért házal
valami tóban béka játszik
könyörgő hangját ki-be hallom
valaki sötét éjjel-táncát
járja azért hogy belehaljon
valahol roppanó tetőkön
kerengek mintha lenne válasz
valaki tompa késsel metszett
világán túlról istent támaszt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
