Ben Hur

Mikor azon az estén
Ben Hur hazatért
a Golgotáról, még
esett az eső.
A világ megrepedt.
Az utcán vér és
a tehetetlen fájdalom
könnyfolyói hömpölyögtek.

Ben Hur átölelte szerelmét,
Esztert. Csak hallgatták
egymás szívverését
a kegyetlen csendben.
Majd a lépcsőn látták
lejönni szeretteiket
fiatalon, egészségesen.

Próbáltak élni újra,
mintha minden rendben volna,
és nem járkálnának
közöttük büszkén, szabadon
a gyilkosaik. Féltek
és hitték: Túlélhetik, ha
nem védekeznek.

Ez a rómaiakat
nem hatotta meg.
Felgyújtották a várost,
lerombolták a templomot,
mert a Föld nekik kellett.
Ben Hur már idős volt;
gyerekei a háborúba mentek.

A kövek felszakadtak,
a halottak szemei mind véresek
voltak, és mint oly sokan:
Ben Hur is ott lelte
halálát a romok alatt.





  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.