Arc nélkül
Arc nélkül jöttem a világra,
Csuapszon, akár az ősz,
Nem volt szemem, hogy a jövőbe lássak,
Nem volt ajkam, hogy beszélni tudjak másnak,
Reszkető kezek finoman értek hozzám,
S én úgy kiáltottam volna:
Ölelj engem jó anyám!
Sírt, zokogott, akár a gyermek,
S én bilincsként lógtam a nyakán,
Úgy kiáltottam volna:
Ölelj engem jó anyám!
Halkan a magasba emelt,
S megérezte talán,
Hogy kiáltottam volna:
Ölelj engem jó anyám!
Én nem voltam jó,
Mégis úgy tekintett rám,
Mintha kiáltottam volna:
Ölelj engem jó anyám!
Éveken át sodort a szél,
Völgyeken, s hegyeken át,
Én mégis kiáltotam volna:
Ölelj engem jó anyám!
Arc nélkül élek most is,
Se látni, se beszélni nem tudok,
Elfojtott csöndek között
Magam is csak hallgatok,
De ha egyszer megtanulnám,
Hogy beszéljek Hozzád,
Halkan a füledbe suttognám:
Ölelj engem jó anyám!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
