Én
Kilencvenöt kiló húsba zárt gondolat
Cipelem a hátamon, ezernyi gondomat
Mit magamnak magamból magamért gyártottam
Akarva soha, senkit sem bántottam
Négyezer szó, amit tegnap még kimondtam
És csupán néhányat, üvöltök kínomban
De nem hallja senki, mert elnyomja zajom
Saját magam baja, csupán csekély halom
”Nem nyafognék én”, megtették előttem
A puskapor nagy részét, vidáman ellőttem
Nincsen már fegyverem, lehet, hogy nem is volt
Létem a világban csupán egy szürke folt
És esténként amikor, kisfiam már alszik
Anyjának mélyülő lélegzete hallik
A világot magamban színesnek látom
Minden versem újabb csodálatos álom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
