Kényszertõl sújtva
nem volt elég sima az út amin ide értél
mozdulatod mintha megszépülne
ahogy ugrándozva visítok föl
és te még mindig kapaszkodót keresel és
én nem segítek ez az én házam ide
te be ne tedd...
külön-külön ha sorba szeded
az illemet, izzó kedvedet (szenvtelen
közhelyeidet nem)
csak-csak gyere be de együtt
tűrhetetlen túlkezelt állapotod
gyógyszeres kis nesszeszered mit hurcolsz és
bepakolsz kényszeresen csomagolsz
én választ takarítok rá és kidobom
a lomod, nejlon csomagod mert
utálom a rendetlenséget akármelyik
íróasztalon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Irodalmi Jelen, 2007/6
