Fûszál rege.

Ahogy fűszál pázsittá lényegül,        
ahol az ősgyep tömör tövébül            
oly sok csodás növénykezdet közül  
mikrovilágában csak a moha üdvözül,
magas növésre nem telik idő,              
kivált a tajgán nem is akarván              
nagyra nőni ; így érzi jól magát            
az ősgyepü gyepcsaládnak minden rokonát
egybentartja oly tömör szeretet,              
összefonódva gyökérvilágán                
kart karba öltve egyetértésben ,              
melyben az Istentől kapott bő  ajándékán
össze nem kapnak mint az ember, a          
légben az égben ,vízben a tűzben,    
mint más egyedek túlcsordult ésszel...  
    
Aztán ha sok szép zöld gyeptéglát akarsz kapni
belevágsz egységébe,akkor is                  
ujabb  gyepmezőt raksz ki magadnak,      
egységet alkotva eggyé forrnak.              
mostoha sorban is mind  boldogok maradnak..

Ahol azonban csupasz földet hagysz      
megbontva egységes világát,ott              
vad dühhel bosszút áll rajtad ,hol            
talaját műveletlenül hagyod parlagon      
hanyagságod miatt,mérhetetlen                
égig érő gaztenger lesz vagyonod            
karmok,horgok  világa,csipke,szeder vad
folyása:ne közelítsd,mert véres karmot akaszt
beléd; büntetés részed,hogy oktalan    
mertél a természet csodás rendjébe kontár    
módra törvénytelenül avatkozni.
                  
Hagyd békén hát lágy pázsitként,legelőn,
hadd simogassa bársonyos világát,
fűszálai selyme szinét és fonákját  
lágy szellő , futó szél, birkanyájak,
csendes,békés, kolompszavas paradicsomát.

2007.01.05.V.J.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.