Játék és a vége.

Hogy mennyire játékszámba méne a művelő szándék,
művet faragni,és nem csak az aznapi négysoros játék
gondos válogatásra gondolván már rég,még,  ha nem elég.
Oly újat ujítni várnék magamtól ,nem porost,szólást,
mondatokat,mik az élet lényegét  merevítve még hatnak.


Az élet lényege e korban,már a szűkülő körben
mutatja végső célja útjának,majd a nagyszerü halált,
mely,nagyszerü lenne attól,amit magának kitalált.
Csak csendben ,békésen elalva a végső sóhajtással
krisztusi szűk ösvényen  jó utat találó,egyetlen vaknak

Foglalkozhat e gonddal máskép az útkeresést járva
ha nincs más dolga,csak tenni, ne máshogy járjon a szája.
mindvégig a súlyban Őt is segítve a táncos kötélen  
derekán szúrós övével,függesztve szemét  egy célra ,
megtehette volna eddig ,céltalan ,léha élete során.

És várta,hogy mit hoz holnap a,tobzó,lusta henyében
járva a mocskos sárban,mit észrevenni sem akart soha,
Erre gondol százszor,vakítva szemét a világi mámor,
kába köd közepén,ostort nem látva ,érzete nem volt róla.
Égi kegyelme mégis ,sorsát fordítja ,ha ő is akarja.

Józan itélet magadról még most sincs megkésve,ha tiszta /a szándék/
végső szerepedből,vigyázz,többet ki ne essél soha.Szégyent
ne hozzál rájuk ,kik oly sokan, érted aggódnak az égben,
hogy lásd meg majd Őket a fényben, szivárvány minden szinében.
Káprázó szemeddel,lássál kristály tisztán végre ,a végre.

Mindnek örömére.--






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.