origami

Az origami isteni. Először hajtogattam egyet:
próbálgattam, magammal vettem körbe.
Nem akartam egyből a csúcsra törni.
Terveim voltak tudományommal.
Az elméletet kanonizálta első gyakorlatom:
röpült a papírkosárba az ősanyag.

Aztán megszültem mind a négyet:
dühös kispapként álltam föléjük -
felszegett ujjaim ügyetlen mozgását
utólag vallásos dühként magyaráztam.
Beszenteltem a rajzlapokat, saját rítust alkotva:
pogány bor és kenyér.

Utána más volt az éter is; szent volt,
ami légnemű. Kevés vérem zubogott,
mint a felnőtteké, anyámat hergelte
az ebédnél szapora szuszogásom:
már csak a tornyok jártak fejemben, mint
ledöntendő akadály
(az eltelő idő egyesítette az értelmeket),

így egy reggel - álmomnak kondenzcsíkok
vágták pengeélésre kontúrjait -
magasra másztam, centijeim fölé,
arcomon pír (én glóriának neveztem),
kezem lendült, torkom elreccsent,
a diadalkiáltás elmaradt:
de röpült mind a négy.

Döntötték is gyűlölt tornyaim,
sőt, a harmadik is célt talált;
nagyszerű sámánnak éreztem magam,
kezemen éreztem a lutheri pergamenek szagát,
csak az állatösztön maradt konstans bennem
amíg elszaladtam a ház mögé. -
Ajkam is csak akkor mozdult,
durván, torokgyíkot sejtve sziszegtem:
"Úgy kell nekik!"





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.