A Tavasz érkezése
A Tavasz érkezése
Titkukat őrzik a füvek s a fák,
akár a szívükben lángoló szerelmesek,
kik belső világuk régtől zárt kapuit
nyitva találják.
Korai rügyeket bújtat a bokor,
rőt vadak taposta nyomokon jár a szél,
csendben szemléli az erdei ház,
ahogy könnyezik a tél.
Kincseket sejtet minden növény,
s mint millió kedves, ki bíztatásra vár,
remegve eresztik magukon át a fényt, míg
a fagy felenged.
Elhordja jeges mellényét a folyó,
kékes-zöld erein szikrázó halraj halad,
a parton vándornak ad ösvényt dőlt
szárával a haraszt.
Színeket próbál kacéran a rét,
álmában felrepül a bogár, s a csillagok
a délceg Orion övén ékesen ragyognak a földi
szemekben.
Forrás fakad a barlangos hegyen,
nászára messziről siet haza a madár, játékra
hív az érzelem, felhőtlen boldog,
ki igaz párt talál.
Dalolva gyorsít perceket a vágy,
egyszerre mozdul a táj, s egy puha, enyhe,
rigó-szőtte éjjel az élők lelkében
újra megfogan a Tavasz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
