analóg


váróterem-
jellegű várakozásokkal teli padok
a sarkokban
besűrűsödő ürességek
és a lélegzetvételek tompa lüktetése

várunk

neveket hallok
jellegtelen
soha be nem azonosítható árnyékok
vonulnak el előttem
dél felől jönnek
az ívelt boltozat déli oldaláról
fűző nélküli pár cipő
kesernyés fáradt köhintésekkel
kér utat
hogy aztán látványosan és végérvényesen
lezárja

eddig se volt
most aztán végképp nincs hová
mennie

megismerkedem látatlanban
a dűlőutak szépségével
amennyi cél
annyiféle odavezető út
keskeny
lábcsapás szélességű
a lehető legszükségesebb rés
az egymás ellen forduló
csendekben
lecövekelten itt
hogy kiszámítható pontja legyen
a záradékolt távozásoknak

végigsimítja homlokát
hogy
mélységet kapjon
némasága







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.