Dokklázadás

A Dokk száraz volt, mint az a dajka
Kinek emlőjét gondozott ajka,
Hiába szítta,
Inkább hát szidta.

Versroncsok közé azért jött néhány,
Amelynek terhe igazgyöngy, gyémánt,
Ez a jó minta,
Nem szól a flinta.

Ide a versed! Én látom máris,
Szerzője para- vagy abnormális,
Adom én Dokki,
Kérlek, ne dobd ki!

Hát papírszaga nem volt e helynek,
Ahol roncsversek temetőt leltek,
Működik Meó,
Működ, itt de jó!

A versről bárki bármit dumál is,
Megítélése lesz virtuális.
Format a parancs,
Oda a narancs.

Bírálandokk! A földszintre, jobbra,
Hol emelkedik a párkák szobra,
Nyugisan virulsz,
Azután kimúlsz.

Múlandokk! A pincébe mindaddig,
Ameddig meg nem telik a harddisk,
Gazdag ez a kaszt,
Halva felakaszt.

Maradandokk! Fel az emeletre,
Ne számítsatok ti se életre,
Nem kaptok dilit,
Sorsotok: Delete.


Maradandokkig vágyván, mászol,
Kiütöttek, a Dokknok rád számol,
Könnyedén ítél,
Ő szendén itt él.

De nem csak itt, de akárhol máshol,
Akadhat Dokkőr, aki majd rád szól:
Költőcském, édes!
A rímed rémes.

Ingyen koszt, kvártély vár hon a jóra,
Ne lázongj, halld: ketyeg a Dokkóra,
Dikk-dokk, és dikk-dokk,
Kínokk és titkokk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.