Szopott október

Gonosz voltál, már az anyád méhében az,
kis zsinóron szoptad az ételeket,
hogy nagy és erőss legyél és elszívhasd
később anyád anyai álmait.
A szopást ős vadállati időkböl hurcolod.
Rabod, így rabja vagy és
ahogy ártó hiedelemlények régen melleket,
te pénzt vagy életet!
Miért? Könyörögd! Miért külön kettő?

Hiedelem. Homályszagok, erdő.
Szellem suhan el, szopott rímforma árny.
Mintha tűnne,
mintha öreg ember, mintha feledés falak.

Később mindenütt virág- eltelik három nap-
gyertyapislogás, remény,
háromszázegyes falak szopott árnyai alatt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.