Márciusi hó

Lehetne nékem is dalom,
remény, ha volna, s oltalom.

Tavasz jöhetne vissza még,
fordulhatna az időkerék,

kiskertben vívnék új csatát,
ültetnék murkot, dáliát,

s mint dicső létem hajnalán
egy kócos srác figyelne rám.

Nevetnék egyre, mert szabad
bolondos jókedv, hangulat.

Meghívna szomszéd, jó barát,
lesnénk az élet fintorát,

ha nyár gyötörne,mert meleg,
söröznénk esténként veled,

bejárnánk berket, víg hazát,
ebédet ennénk, s vacsorát,

ölelhetnél, ha alkonyul,
szénát terítnél ágyamul,

álmodnék csöndesen veled,
de lásd, a mára ébredek...

s a tavaszom is megcsúfol,
havat szitál rám álnokul.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Indexre tett tévelygéseim (Budapest, 2007)
Kiadó: Accordia