Végül

A végére üreslap marad,
már nem jönnek maguktól a szavak,
különös gondolatok terme,
lelkemre sújtó terhe.

Egyszer minden véget ér,
még ne most, kérlek szépen én,
nevetni szeretnék veled én,
sok év múlva egyszer még.

Itt lenne az ideje megtudni,
miért akarom mindig feladni?
agyam mindig miért menekül?
s végül miért marad mindig egyedül?

Egyedül megyek a végtelenbe,
ez számomra teljesen érthetetlen,
sírni lenne kedvem, éppen,
de agyam diktál másképpen.

Kicsilány mostantól csak nevess,
s ha nem muszáj, többé ne szeress,
mert minden ember rossz,
önző, gyarló, s gonosz.

Mikor ott állok majd én,
a szent tettek mezején.
mit fogok én felmutatni,
amit minden embernek meg kell tudni?

Bevallom én minden bűnöm,
hogy ne kelljen már tovább űznöm,
a hosszú lista teli lesz,
s engem a hűs börtönbe tesz.

Kezemen csattan majd a bilincs,
oly távolinak tűnik már a kilincs,
szabadságom ezennel elveszítem,
komorság marad a szent szívben.

Életem vége kezdődik,
emlékem örökre megőrzik,
kik engem valaha szerettek,
rám néztek, de elmentek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.