Néma szerelem
Én azt szeretném, ha némák lennénk.
Egész nap. De a legnémábbak éjszaka,
amikor levetkőztetnél,
csak lehulló ruhánk,
ölelésed, bőrünk egymáshoz súrlódása
neszezné fel szobánk csendjét.
Aztán csak mormolás, nyögés és hörgés,
ahogy habzsolnád a testem;
látnám megvillanni a félhomályban
állati ínyed fekete-vörösét,
amikor hóbucka combomba harapsz.
S a kéj csorogna állkapcsodról, mint a hólé,
s elázna lepedőnk,
de nem fakó víz-színű lenne,
hanem halvány rózsaszín...
Aztán csak zihálnánk egymás karjaiban,
ahogy az erdő zúg téli éjszaka.
De nem szólnánk akkor sem.
- -
Ha szavadat akarnám,
csak ráfújnék szemed parazsára,
s az felizzana, mint reves fa
arcod hamujában.
Én azt szeretném, ha némák lennénk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
