Túlélõk
Lélegzettelen bordák börtönéből
füstként öklend félhomályt a tájra.
Kovács-Cohner Róbert: Szóköz
és ha már hulla lesz és elkapart
sokáig oszló teteme
dögletes párában áll lehellete
majd sírkövet borostyánt eltakar
s nem lesz elme mely ne emlékezne
őrá ki míg fenn rohadt s osztott
ciánt maga körül s megrontott
seregnyi felnőttet és gyermeket
akkor majd beszívjuk mind az oxigént
megesszük lassan híg szarát
megisszuk lassan őt magát
mi fenntartotta sejtjeit míg élt
és nem lesz szó arról hogy hol volna lelke
hiszen míg élt se tudtunk arról semmit se mi
s majd akkor észrevétlenül átveszi
életünk felett a hatalmat s nevet nevet
bestiális vigyora mögött
ott lesz létünk minden bizonytalansága
mi dögletes párájából áll majd
szegény magunk leszünk az ördögök
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
