TENYÉRNYI NAPSUGÁRBAN
(Nyugdíjas találkozó elé)
Vigyázz!
Pihenj!
Igazodj!
Emlékszel? Ehhez szoktunk.
Vigyáztunk!
Pihentünk?
És igazodtunk!
Pásztázó tűzfüggönyök
Fénylő őrlángok között
Egymáshoz
Kart, karba öltve
Vállt, vállhoz
Nem kérdeztük, ki vagy
Azt sem honnan jöttél
Acéllá ötvözte
Csillogó ékköved
Hús-vér ércből
Szükség, szabály, törvény
Egy nyelvet beszéltünk
Ez tartott össze
Zengőt, mint a harang
Kötélre kötözve
Félre verték bennünk
Lappangó kételyek
Búvó füstrózsáit
Értünk
A sikongó vészjelek
Együtt vettük be a hajtűkanyart
Mely a végtelenbe vitt
Mindenkit
S elítéltetett
Aki ellenünkben mást akart
Vigyázz!
Pihenj!
Igazodj!
Ahogy ez volt a dolgunk
Vigyáztunk!
Pihentünk!
Igazodtunk!
Védernyőt emelt
A hon fölé a had
Lángoló harcteret
Élő kopjafákat
Mikor az ég összefolyt a földdel
Kitágítottuk a világot
A csillag fénykörökkel
Még lenn randevút szőtt
A jövő a múlttal
Körmenet, és új tánc indult
S összebújtak
Tavasz ringatta
Részeg illatára
A lány fiúra várt
A fiú, meg a lányra
Itt fenn rakéta gyúlt
Célok keresztjében
Égi hantokat borzolt
Visító lángekéje
S tűzaranyban állt
Udvarán a hold
Tudom, másnak ez béke
Nekünk háború volt
Vigyázz!
Pihenj!
Igazodj!
Itt vagyunk, álmodozunk
Vigyázunk
Pihenünk
És igazodunk
Mint régen, visszatértünk
A kiszáradt folyómederbe
Learatva, keresztre feszítve
Mint tarlón a kéve, de élünk
Állva, ülve, ébren
Mint a fák, mint a rét
Megfürdünk a harmatárban
Mikor belül már aszály van
Vagy dér csíp, s a szívben
Csak a töppedt hó világít
Sátrakban elnyúló indaként
Belekapaszkodunk egymásba
S álmodjuk a régi álmot
Egy tenyérnyi napsugárban
Hogy ne múljon el a varázsa
Mert, aki elfelejti, hogy járt itt
Büntetésül mindig visszavágyik
S vár, mint rozsdás vasban
Az eltompult kés éle
Az utolsó bevetésre
Hogy újra az legyen
Aki egykor volt
S ami lehetett volna még
Ez a nemzedék
2008 március 18
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
