káromló áldozat


alázattal hajtom meg térdem
oltárod előtt  
úgy nyújtom tenyerem
hogy önmagammal együtt
felemeljelek
és megvédjelek szívem
szivárványt ragyog
glóriát von köréd én Istenem
imádatom
béklyót vet lábadra
hiába indulnál te
megszentelni a hetedik napot
túlnőttél rajtam
én vagyok teremtőd
az élet anyja
most önmagamba fojtalak
szabadság-foglyom  
zsoltárokat zengek hozzád
énekek énekét
ellopom neked a feloldozást
ajkamhoz emellek
füledbe suttogom szeretlek
ha menni akarsz menj
te bűntelen  
felebarátod jószágát ne kívánd
Golgotán keresztem
igen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.