Az Erzsébet hídtól a Margitszigetig I. (Az idõs hölgy)
Idős hölgy jött velem szemben,
Naftalin és kamillaszagú,
Kicsit aggódó, de évek
Húzta, kellemes hangú.
Polgáriban lakik,
Bent a belvárosban,
Egyedül, félhomályban.
Háta nehezen hajlik,
Mikor takarít, alaposan, rendesen.
De mindig marad,
A félfán, vagy kredencen
Némi por; lakat-
-ként egy ősi kor záloga,
Kergeti egymást évek
Hosszú, nehéz láncsora.
Az asztalon kihűl a vacsora.
Félhomály van, kevés körte ég,
- Tudja, a számla miatt! -
Mondta, s lekapcsolt még
Egyet, és hirtelen megriadt,
Nesz az ajtónál, betörő vagy gyilkos,
A félretett pénzre pályázik,
De jól el van dugva, a nyirkos,
Sötét kamrában a lekvárok mögött.
Csak egy pillanat volt az egész,
Amíg tartott a félelem.
Előttem a kihűlt vacsora,
- Szedjen még, ne szerénykedjen!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
