A büszke vár

Büszke bércnek hetyke ormán,
Komor bástya tornyosul.
Fény nem járta, nap nem látta,
Termeire csend borul.

Dacol üvöltő viharral,
Féltve őrzi titkait.
Hallgatásba burkolózva,
Tovább szövi álmait.

A rég-volt, pompás szobákat,
Ma enyészet járja át.
Kopott-dohos falak társa,
Denevérek, s a magány.

Évszázadok járnak-kelnek,
Mint egy megtört pillanat,
Utánuk csak fényét vesztett,
Elfelejtett rom marad.

Mert a konok vár egykoron,
Dicsőséget hírdetett.
Idő rágta, zúzta, tépte,
Nehezen, de engedett.

Mostan tágas várkertjének,
Gazdája csak durva gaz.
Melyek árnyas hársak alatt,
Több százada virulnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.