NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 07:30 Összes olvasás: 17339| 150. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-11 19:47 | Janus: Haza -futás
Kézen fog az idő és elszalad velem
viseltes szívemből pereg a szerelem,
a foltozott remény, és a kinőtt álom,
mint bennrekedt sóhaj a zárt szájpadláson,
haszontalan dolgok, már nem érnek semmit,
a halál mellém áll, és lövünk egy szelfit.
Az idő elenged és én lemaradva,
a múlt idő jelét tűzöm mellkasomra,
lassan elveszítve az élő jelleget,
lepergetem gyorsan a szokott képeket.
Persze, persze, tudom, Isten és mennyország,
a tudatnak hitet, még pénzért sem adták.
| |
| 149. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-06 19:15 | Janus: Őszintén
Hazudnak a mérlegnyelvek
az igazság súlytalan,
nincs istenem, se jó apám
lásd, így állok itt magam!
Percek futnak el előlem
zsebükben az életem,
kedvem nem lesz kergetőzni,
már tudom, reménytelen.
Bennem a rég szökik szárba,
ezerágú lombos fa,
a jövőnek udvarára
árnyékot vet álmomba,
nem vágyom az udvart, árnyat
ölelnek a tegnapok,
itt hintázom még a mában,
azután majd meghalok.
Édesapám, drága vérem,
félek nem lellek sehol,
nincs mennyország, égi játék
szétfoszlott a valahol.
Emlékeim kastély fala,
melyből tégla, vakolat
hársfa törzse elé omlik,
s rátérdel az alkonyat.
| |
| 148. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-01-01 00:31 | Janus: Úgy volt (Évbúcsúztató)
Úgy volt, hogy nem lesz, ami van,
véres kabátját ledobja a világ,
s nem talál magának gyermeket
a korgó hasú fájdalmas árvaság.
Avarrá lett ezernyi ígéret,
benne dőzsöl, rág a hazugság ,
s az elszáradt remény ágán
öngyilkossá lett az emberi jóság.
Arany sugarát szórja a Hold,
de tudom, hogy ez a fény hamis,
már nem hiszek az esti fénynek,
oly sokszor voltam becsapva magam is.
Megfogja a fagy vénülő kezem,
s együtt állunk szótlanul az udvaron,
halott rózsabimbót ölel leheletem,
s ébren apró tavaszról álmodom.
Néhány óra még, s az évnek vége,
tűzijátékok festenek csillagot,
sípszó kerget hangos durranásokat,
s én a kertben apró szitokszót hagyok.
Csendre vágyom, melyben béke van
béke, ki mindenkit egyformán szeret,
mindegy, hogy mit gondolsz a világról,
a béke rád néz, átölel, s nevet.
Mit kívánhat az év utolsó perce
mielőtt rálép az idő bakancsos lába?
Legyen egészség az újévben,
s becsület fertőzzön széles e világba’!
| |
| 147. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-12-22 22:22 | Janus: Mától
Mától nem érdekel
a világ összes baja,
leszek a sok közül,
egy kényszer ostoba,
bólintok majd én is,
úgy ahogyan mások,
ha gödör kell nektek?
Akkor majd én ások.
Eltemettem Istent,
most az igazság jön,
ami nem létezik
hulljon rá rögközöny,
hinni ma bármiben
bolondok erénye,
kialudt már régen
az értelem fénye.
Mától nem érdekel
mások mit is látnak,
vakok vagy ostobák
lesznek e világnak,
szem akartam lenni,
de nekik jó vakság,
bolondok fapénzen
életük mulatják.
Mit gondol egy költő,
azt én nem tudhatom,
annak hittem magam
a tegnapi napon,
de megvirradt mára,
álmodtam a tollat,
nem írok már semmit,
kitaláltam jobbat.
Csendnek leszek csendje,
némaság némája,
árnyékok árnyéka,
fáimnak szolgája,
madárnak eledel
vize a virágnak,
nem leszek senkije,
embernek, világnak.
| |
| 146. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-12-21 11:31 | Janus: Magányom gyilkosa
Légy magányom gyilkosa,
lépj be a szobámba!
Lobbanj, mit egy gyertyaláng
sötét éjszakába,
magányomnak hamvain
gyere, járjunk táncot,
szíved szívem ritmusán
s hagyjuk e világot!
Légy magányom gyilkosa,
gyere ölel, csókolj!
Beszéljen a kéz, a szem
ne kérjünk a szóból,
lélegzetünk összeforr
édes fulladásba,
légy magányom gyilkosa,
lelkem lelki társa!
| |
| 145. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-12-20 20:23 | Janus:Napnyugta
Fényruháját leveti,
felhőcsipkés kék az ég,
aranyszoknya ágra száll,
ámulnak a cinegék.
Rózsaszínű blúza leng
horizontnak kötelén,
pirulva meztelenül
lépked az ég peremén.
Bíbor csókja arcomon,
melegség a lelkemen,
szellő borzol hajamba,
lassan hunyom a szemem.
Átölel a pillanat
hintáztat a végtelen,
kihűlt csókját bőrömön
simítja a tenyerem.
Szempillámnak résein
pillantásom kiszökik,
bújik a nap hegy mögé,
mert hold már öltözik.
| |
| 144. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-12-14 22:05 | Janus: Keselyűhalom, keserű halom.( Tóth Jancsika verse)
Fel kell a nap, fényt nevet,
fűszálakra gyöngyöket
fűz a hajnal szélkarja,
csizma jön, mind akarja.
Kasza suhan, éle vág
renddé válik a világ,
sóhajokkal hal a fű,
holtában is gyönyörű.
Szénarenden nap csókja,
benne tücsök mondóka,
rigó füttyent, gólya száll,
hársfán harkály kalapál.
Csörgedezik a Csati,
benne fürdik valaki,
ott hol a víz kavicsos,
ott lett ő kis ladikos.
Fecske suhan ereszre,
kis fiókát degeszre
eteti a mamája,
csicsereg a világra.
Eresz alatt egy ablak,
Tóth Emilék ott laknak,
egy szobába, konyhába
vágytak fürdőszobára.
Háztól balra kastélykert,
ott az eső ,hogy elvert!
A fáról is leestem,
de sírva is nevettem.
Balla bácsi két lova
Lenke, Cukor patkója
port kavart a földúton,
figyelte a víztorony.
Kastélykertben épp csoda,
pompában az orgona,
lila, fehér szirmokon
pillantásom átoson,
át a futó rózsákig,
nem időz ott órákig,
mert mellette hajló ág,
rajta ezer kisvirág.
Meseország, meseszép
megszorít e szép emlék,
letűnt boldog jó világ,
elporladt, mint hársfaág.
| |
| 143. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-12-13 00:19 | Janus: XP
Gép vagyok, egy asztali
lassú proci, kevés ram,
az új korszak sokat kér,
felül, hogy írjam magam?
Nekem van homokórám,
így kávéra jut idő,
míg agyam verset tölt be,
mely a régre ismerő.
Fantáziám túl élénk,
versem rímes, dallamos,
metaforát is terem,
ráadás, hasonlatos.
Persze erre nincs igény,
okosság kell szárazon,
filozofikus szöveg,
mely annyit ér, mint a gyom.
Az új gépek okosak,
pörgő proci, ram hegyek,
három dében nyomtatva
versnélküli szövegek.
Újkornak régisége
leértékelt figura,
XP fut, szalad bennem
az a baj, hogy sehova.
| |
| 142. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-12-05 22:57 | Janus: Benne jóság
Benyitott szobámba az este,
nagy sötét szemében a bánat
szürkével, grafittal rajzolva,
megidézte édesapámat.
Jött a csend is, halkítva mellkast,
szívdobogást, lélegzetet,
ágyamban lassan mellém feküdt,
szótlan mesélt az emlékezet.
Képek peregtek, kopott képek,
az érzések ,mint bontott befőtt,
úgy olvadtak el lelkemben lassan,
élt bennem a rég, az azelőtt.
Mosolygó múlt álomba csúszott,
távoli part lett a valóság,
mellettem a vén halál úszott,
szeme apámé, benne jóság.
| |
| 141. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-12-02 21:41 | Janus: Pókfonál
Tegnap rádöbbentem, már nincs időm,
elszaladt perceim nyomát bámulom,
s közben sóhajom kavarog, mint rég
szél fútta por a kiszáradt földúton.
Percek, órák, hónapok és évek,
mind csak bokor aljára szőtt pókfonál,
s tudom, hiába díszíti harmat gyöngye,
ha beleszáll, s viszi a nagy fekete madár.
Emlékeim nagy része hiányos, kopott,
újra festeni őket rég nem tudom,
köd mögül néznek a néhai arcok,
s csengő nevetésüket süketen hallgatom.
Tegnap rádöbbentem, hogy nincs időm,
lebegő híd az élet, pillérek nélkül,
szürke szivárvány ível fölöttem,
melyből szívemre fekete kokárda készül.
Az ősz halott, teste bomló avar,
halk neszeket sző benne a halál,
ott leszek én is, egy levél a sok közt,
s tudom isten, ahogy itt, ott sem talál.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
