Kerestettem

Kerestettem

Kerestettem, megkerültem,
Nem láttam, de elmerültem.
Szembesültem,
Mégis háttal ültem.
Féltem, ezért nem éltem.
Bármikor, mikor reméltem,
Újjászülettem, de nem szabadultam.
Sötét átkok ülnek rajtam.
Megfeszültem, hogy ne várjak…
Összecsuklom, mert igaz vádak,
Hogy nem voltam soha egyszer sem igazi
Hogy mások vagyok, sohasem valaki.
Karba tett kézzel ültem,
Valahová menekültem,
Vagy valahonnan, miért ily sivár?
Valahogyan semmi nem is érdekel már.
Csak hogy itt vagyok, de miért leszek?
Miért pont én nem kellek neked?
Hová vezet, ha el sem indul,
Vagy hová siet, ha mindig visszafordul?
Minek látni, ha nem értem?
Ha nem értem, miért szerettem?
Ha szerettem, miért adtam? Az időm lánca…
Múlnak a napok, és már minden ki van zárva.
Kettőt gondoltam, és egy sem lett belőle,
Mint tátongó ürességből, úgy futok el tőle…
De mindig kísért, ha soha nem bizhatok.
Más lettem volna, ha időben válthatok.
Hamar jöttem, láttam, mindenkivel szemben álltam
És tudtam, kevés az idő, míg vártam,
De ha egyszer tudnád, ki kivel kit láttatott,
Nem kérdeznéd, mit miért meddig csináltatok…
Csak annyit, hogy felőlem ez volt, ennyi.
Talán elkezdenéd az álmodat a helyére tenni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.