ELMENÕBEN
Járj úgy, hogy csak véljem távozásod!
Álruhád hideg szele, ne hozzon rám remegést!
Unott arcod, örüljön most bújócskádnak!
De hagyd bennem a reményt, hogy örökké itt élsz,
mert arcod, a végtelennek elérhetetlen tükre lesz!
Ha elhagysz, akkor is akarlak!
Ha szívedből űzöl, akkor is szeretni foglak!
Lábnyomod csókolom, mert meghaltam benned,
s feltámadnék, ha újra szeretnél, melyről álmodtam egy mesét.
Bennem maradsz s benned az ösztön, hogy visszaszökj hozzám,
mert neked s nekem a tűzben mindenünk elég!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
