Himnusz (egy ciklus 4. verse)

Istennő, ki szavaddal az áradatot lecsitítod,
poklokra ablak magad is, poklokra vetsz zabolát,
szél jár-kel a templomromokon, szítva szelíd izzásra a szentélyt,
tűz kapuja - fegyelemtört, megtörhetetlen erő,
láng csap fel szakadékos mélyről, az édes, a rettenetes,
tűz kapuja - tavaszok tiltott gyökere, mindhalálunk,
darabokra szaggatottak, zúzatva büszkeség romjaivá,
tűz kapuja, szerelemnek hazudott kezdete minden mélynek -
üdvre ölő, szabaddá elemésztő, eredetlen űr,
kaputlan öl, telt nemlét, a Legszebb fagyott iszonya,
hamvaszthatatlan irtva a tűzbőleredteket hamuvá,
forgószélseperte koponyák nektárját teljig ürítve,
kiszaggatott szavakkal, szélbeszórt ágak, nyögjük a mondhatatlant -
Istennő, érted e szótlan imánk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.