Ölelésben


         Szép volt életünk. Ezerszer vártalak.
         Jöttél ezeregyszer. Most eggyé válunk,
         Egybeforrva, születni újra, szerelemmel.

Hallgatva ölelkezünk, nézzük egymást,
És minden érzés, érintés,
Bőr, hús karjainkban levetetté válik.

Csak az erek maradnak dermedten, gerincünkről
Burokká válva körülöttünk, óvva mindattól,
Ami még húst és ruhát viselhet.

Itt csend van. Anyagunk már megnyugodott,
Elfogadta a fénytől a hallgatást. Folyók vagyunk,
Az eredethez csorgadoztunk csendesen.

Fehér vagy, fényes és meztelen.
A teljes(s)égig levetkőztetett,
Amit viselsz, csak a gondolatom…

Amit viselek, csak a gondolatod…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Szegedtõl Szegedig antológia, 2008