Jean - Michel Basquiat

Szemed helyén tátongó űr.
Kandalló kormából akasztott alakok.
Szertelen vonalak , átformált papok.
Szövetbe olvasztott akrilkép nyomat.

                    Első jelenet.

Ősi dobok  hajnala modern élet alkonyán.
Utcafalak költője gyémánt falba verve.
Keselyűk közt lebegve húscafatnak állva.

Glória a fejre.
Ezüstösen csillogó aranybarna jellem.
Költemények viharában.
Törött ecset szellem.

Csillag született a város törött üveg egén.
Hullámok csábítják harcra a kezet.
Indulattal ránt , s festék freccsen lágyan.
Absztrakt lények tömege , hullanak , de hányan?

Túlra nőtt a véletlen balett táncos lénye.
Cseng cseng kopp , elfeslik a vászon.
Aranygyűrű ujjak seprik fel a padlón.
S kidobva a falakra vagyont nyert a jelenet.

Művészet. Ez állt a címkén.
Kommersz vágyálmok számlái kezedben.
Hazugság , erkölcs kelletlen szavai.
Ott volt mind szemedben. Selejtes áru.

                     Utolsó jelenet.

Ködpárás hajnal kúszott a csatornán.
Trónodba hűlve tüzelő tested.
Vénádban mérge, kegyetlen szenvedély.
Érzelmek kusza , megfolyt kontúrja.
Ennyi hát ember , elszólt a harang.
Utolsó felvonás , lezárult a láda.
Beszáradt a festék , elmúlt a varázs.

19880822.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.