Perpatvar

- Miért nem teszel valamit végre?
Miért vársz hát máris a végre?
Gondolj szépen a nyugtató régre!
- Veszélyes játszma, ne állj a jégre!

- Eszem a múltat, nem érzem jelenem.
Szabadabb nálam befalazott Kelemen
Nem létezem, s nincsen jellemem.
- Miért bánkódsz, nem támadnak ellenem?
- Ne szólj szám naiv bolond gyermek!
Nézz rám, csak halott virágokat termek!
- Ha nem is én, az élet ver meg!
Ha bajod lesz, ne tudd be a véletlennek!
Ne érezd termésed éretlennek!
Itt aszódsz de, az évek mennek!

- Hagyj békén, vagy ránts vissza
Te vagy ki az élet borát issza!
Könnyű ám Ideákból leordítani!
Próbálj meg életemen fordítani!
Mondj nekem egy indokot
Egy jó dolgot, mint okot!
Minden a szemem előtt válik ronccsá,
Ékes szókat ezek után ontsá’!

- Ne az ékes szót figyeld,
És ne a boldog tudatlant irigyeld!
Egy indokra van szükséged?
Mindenki szeret, s nem bánt téged!
Miért nem kötöd le magad?
Akkor a lázongó agyad nem tagad.

- Kössek kezemre újabb kötelet
Adjak életemnek újabb telet
Ez az a híres „Szépnek Vélt”
  Írj az Istennek egy levélt:
’’’Ez volt Valaki…
Ő volt az aki,
Élet helyett nem élt
Mert semmit nem remélt’’’,
Ebből én nem kérek!
Erre többé vissza nem térek!

-Inkább csattanjon ostor
De legalább kezem szabad legyen
Hé, kannibál monostor!
Szívemből mindenki egy darabot egyen!
Ebből nem kérek, én nem
Erre bíztat naiv énem
Az aggastyán mindentudó vénem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.