Radvánszki Előd : Üresség

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 5 órája
Farkas György 5 órája
Cservinka Dávid 7 órája
Filip Tamás 16 órája
Tóth János Janus 18 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Gyurcsi 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
A vádlottak padján 5 órája
A fény nem publikus 5 órája
Hetedíziglen 17 órája
az univerzum szélén 18 órája
Bátai Tibor 21 órája
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Radvánszki Előd
Üresség

Üres vagyok. Mást nem is érzek.
Ha ezt lehet érzésnek nevezni.
Állok egy maréknyi földön, és az álmaim sírva süllyednek el a mélységes semmiben.
Én is sírnék, de már régen nem tudok,
Hát nézem szemem végtelen színű íriszén.
Álmaim fecskék zuhanása, mely sebet vág bőrömön.
Hideg kékség, suhogás, tengernyi semmi, mely táncot jár egy névtelen érzelemmel,
Melyet szó nem fejez ki, csak egy fájdalmas sóhaj.
Mert ha már ezt érzed, akkor mást sosem.
Ez az Üresség.
Némán kiáltok, senkinek, a semmiről
Némán kiállok a semmiért.
Magamra öltöm bőröm, hogy takarjam a sebeket.
Felveszem álarcom, hogy azt higgyék, érzek még.
A fagyos szegycsontomra kopogom remegő kezemmel a pulzusom.
Hazugságom vakon nézem, nem akarom látni.
Ez egy olyan színház, ahol mindig egy darabot ad elő millió ember.
Azt hogy még élnek.
De már mind halottak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus