Utamon anyámhoz
azt mondod, holdvilágban utazom
én azt, csak egy vonaton
állomások szagával telítődöm
hosszú kocsikban terheim
vontatom át országodon
ablakaim előtt fák szaladnak, kertek, tavak
s anyám mosolya a felhőkig ér
nevetsz rajtunk, ahogy igézem őt
Ő meg delejez
de sosem érem el
ez az erő sem elég
azt akarta igazmondó legyek
és én jó akartam lenni
csobogó patakok mélyén őt kerestem
ölek sűrűjében álmaim vezettek hozzá
s kődobáló szóköpővé lettem
de nem
egy percre sem pihenek
dacolok a holddal, teli vagonokkal
nevess csak! én akkor is utazom
övé összeszorított szám konoksága
verseim összefirkált falakon
látom koszos udvarokon libákat terelni
fényképekről néz rám vékony mosolya
követem
bármeddig is tart
sorsa térkép tenyeremen
2007.01.23
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
