Kandallóból nézve
(egy farönk utolsó órái)
Én itt lakom, egy kandallóban élek
Néha izzok, néha szolid lánggal égek
Eleven szövetem már régen kiszáradt
Szálkáim ezrétől a tűz roppan párat.
Ömlik ki a meleg, szétárad lustán
Helyszín a Déryné, egy kávézó Budán
Szemben egy templom, papok sok malaszttal
Bent kandalló, kanapé, s egy ovális asztal
Két órás váltásban jönnek az emberek
Esznek és isznak is, ifjak és öregek
Szerelmesest játszanak, vagy az üzlet
Urak, drága órák, extrém sportot űznek
Kávé, lopott csókok, titkolt milliárdok,
Hallom zokognak mélyen a walesi bárdok!
Barátnők vitatják egymás közt hevesen,
„Az Adonisok hova tűntek, kedvesem?”
Témák: celebek, Győzikék, plázalányok
Füstölgök tőlük vagy szikrákat hányok!
......
Későre jár, lassan mindenki fizet
A bár bezár, elütötték rég a tizet
Sötét csendben, véznán, elszenesedem
Elalszik a parázs, s kihűl a testem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
