Magyar cirkusz
- Wass Albert 1947-ben írott azonos című versére
Nemzetem egy évezred alatt,
szomorú, de mit sem változott:
a magyar a magyar vérét szívja,
Szent István országa ettől átkozott.
Volt ezer külső okunk,
foghattuk könnyen mindig másra:
tatár, török, osztrák, német, muszka…
- voltak itt bőven egy rakásra.
Kifosztva, leigázva mégis új
eséllyel itt vagyunk már szabadon,
ám mi egymás torkának esve
lovaglunk még gyilkos szavakon.
Béke van. S köröttünk mind a nemzetek
kiegyeztek önmagukkal sorra,
csak mi vagyunk, ’kik dölyfös hülyeséggel
napról napra lépünk véres torra.
Nem számít cél, összetartás,
’míg ezernyi önző kiskirály van;
A közönség – Európa – csak legyint,
mi a porondon hempergünk a sárban.
Birokra kelünk újra meg újra
önmagunkkal gladiátorokként,
s miértjeinkre akad válasz bőven
butaságból kreált mondvacsinált okként.
S amit Wass sírt vagy hatvan éve,
ma még igazabb, mint máskor:
dübörög, tombol a magyar cirkusz,
hiába könnytől lucskos e kis hazánknyi sátor.
Budapest, 2008. május 18.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
