Októbert kezdvén

- Petőfi Sándor emlékének

Már érzem, a tél szele átfúj a fákon,
Már hallom, hogy zörren a sok ősz levél,
És csillan a szívben a szép téli álom:
Kedvesem hangja itt lágyan zenél.

Még nézem a napfényt, hogy járja a táncát,
Még villan a fákon az élet, s a fény,
De sokszor már két szemem ködfelhőn lát át,
S távoli hófelhők lengnek felém.

Már vége a nyárnak, s már elmúl az ősz is,
És sok várost, falvakat elfed a hó,
És nem zöldell idén már többet a kőris,
Minden levélt fú a szél, a mohó.

S Te jöjj ide, kedvesem, bújj ide hozzám,
Hogy érezzem, benned is mint ver a szív,
Mert sok hideg estén, ha künn tép az orkán,
Minket a friss-meleg kis szoba hív.

És ablakból nézzük a természet rendjét;
Hogy mint jő a felhő és szépen havaz,
És boldogan átéljük ketten a nagy télt,
S ránk virrad majdan a csodás tavasz.

Tata, 1989. október 1.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ifjúsági Magazin, 1990.május