Nagyapának

Nagyapa! bárcsak láthatnám még
súlyos arcod sárga fogad fájdalmad
mosolygó kínját – s az óriási kopott szürke
mamuszt
melyben félbéna ballábad
csoszogott a régi ház piros szőnyegén
a nagy étkezőasztal mellett
a konyhába
a társalgás helyére
miközben úttörődalokat dúdoltam
zsenge nyelvemmel némán
a sparhelt figyelt elszenesedett szemeivel
míg megszokott kávédat ittad
szürkén szürcsölve
Judit néni, Sári néni, egy loncsos macska
kivert
csonka farokkal
a szomszédból

húsos szétterülő arcod
társi kötelességed csődje
(csorog csenevészen csontos szemedből
zsíros párnád alá)
hányszor álltam a fürdőben meztelenül
hosszan hallgatva szörcsögő álmaid
próbáltam felfogni torz emlékeid
a törött tükrön át
mit gondoltál volna akkor hűlő szíved mélyén
látva hogy már nem kisunokád vagyok
és az ártalmatlan éjjeliedényed hallgat
serdülő lábam boltozatánál az Ősi Szentélyben

Nagyapa

Horty halott, Horty a mennyekben, Horty
Hitlerrel és Kádárral időzik egyenruhájában

Néha felkelsz még, látom, agg párnáidról
a mázsás karosszékig bicegsz nyugalmat
remélve
emlékek súlyától roskadozó tested
avítt köntösbe öltöztetve
üdvözöld apámat, a Messzit, ki bolyong csendben
vad korcs gyerekeket hagyva
maga után omladozó házakban
vérmes remények között

Horty halott és a kiadók mind csődbe mentek
ki adja ki porosodó opuszaidat
nyikorgó asztalodról
György eladta utolsó értékes műkincsét is
Mica néni otthagyta a kézművességet
Andrea ráncos szoborrá merevedve ül
az Almásy úti temető szorongó árnyékában
szánakozó látogatókra várva
utoljára a kertben láttalak
megsárgult ruhád alól kikandikáló szaros lábad
félvak demens aggastyán
múlt-mámorban
régen véget ért a Világháború
Nagyapa





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.