A vándor

Felragyogott a táj,
Elnémult a vörösbegy,
A végtelen homályból
Kibukkant egy acélhegy.
Régen mentem el,
Ritkán jutok haza,
A hajam is mind kihullott,
Bús a szívem dala.
Eljöttem hozzátok,
Ti Istennek hittetek,
Semmit sem tudtok,
Az ősi csodákból.
Mi a rossz – mi a jó?
Csak én: az égi vándor!
Remegve álltok,
Néztek rám ridegen,
Rémülten kérditek
Ki vagy te idegen?
Óh, miért hívtatok?
Miért üzentetek?
Nálatok voltan,
S, fel sem ismeretetek!
Bámulok az égre
Hosszasan, merengőn,
A csillagokat nézem
Sajgón és kesergőn.
Esendőek vagytok,
Csalódtam bennetek!
Elvisz az acélhegy,
Az ég legyen veletek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.