Az ismeretlen

Egy holt test maradt hátra, semmi más.
Egy pillanat alatt játszódott le az egész.
Az ember boldogan sétál az utcán,
S a következő másodpercben
Váratlanul lepörög előtte az élete.
Mind, ami rossz volt,
Mind , mi történt vele.
A hibái ,hazugságai, örömei már a múlté,
Egy új ,ismeretlen jövő áll előtte.
Teste hátra marad , lelke újjászületik ,
S fellebben a holtak világába…

Ezt látván a tömeg köréje gyűlik,
Érdeklődve nézegetik a testet,
Melynek már nincs gazdája.
Fiatal volt,
Mégis a földön számára véget ért az élet.
A szerepét eljátszotta,
S most jutalmul megtapasztalhatja,
Mi is az ismeretlen.
Lelke szabadságot kap,
Testét börtönbe vetik a föld alá,
S ott ragad örökre.

Emlékezni fogunk rá,
S bennünk marad az utolsó pillanata,
Melyet még velünk töltött.
Látni fogjuk,
Mikor a halálról gondolkozunk,
Mikor jövőnk áll szemünk előtt,
S mikor az ismeretlenre vágyunk.
De mégis eszünkbe fog jutni,
Hogy életért életet kapott,
Egy könnyebbet nehézségek nélkül.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.