Már minden alszik..

Már minden alszik,
Csak én vagyok még ébren.
Nézem a holdat,
S merengek tétlen.
Holt pap a holnap
Remegve térdem
Sercegő tollnak,
Válaszát kérdem.

Rémálmom,
Nyitott szemmel is rettegés
Mi mételyes, kérdjeles kétely
S fájdalmammal lett Egész.
Cigi, kóla, kávé, LSD, tej
Mint víz nélküli tengerész,
Kinek sztornó már a léthely
S a felejtésért rendre kész,
Csak falná fel az éter!

S csillagok óhh,
Mint millió
Szívbe szúró rozsda-falta
Ronda balta
Kik felszabdalják a mennyezet kékjét,
Ki arany vérét csorgatva sírja
Szörnyű kapcsolatukat.

Hold.
A kis kerek ablak.
Honnan egek örök rabja néz reám.
Én is megyek mindjárt,
Csak belövöm magam, és megiszom a teám.

Zacca vagyok én,
Ennek a világnak
S a Vég foga közül,
Szép lesz, ha kirágnak
Pislákol még bennem,
Valami elfeledett ösztön
Hogy a fájó sebeket.
Bronzból mind kiöntöm.

Már alszik mindenki,
Csak én vagyok, csak én, ébren még!
Az érzést pennámmal hintem ki.
Tintám remegve táncolt épp nemrég.
Kiért vagyok én mocskos kis senki?
Kiért szívem most is épp bennég!
Kell egy apró elmúlás, véresen üssön ki!
Óhh Fájdalmam nem remélt vendég!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.