Meditáció



Messze, messze távol a világtól,
Fényévekre az AIDS-től meg a ráktól.
Ahol a hegyek az egekig érnek,
A hóhatár felett szőrös jetik élnek.
Oda már nem jut el a civilizált félelem,
Csöpp barlangom mélyét békességgel bélelem.
Mikor magam vagyok szólít majd az ősöknek szelleme,
Visszatérni az alapokhoz a bölcsőig kellene.
Ott újra tanulni az egyetemes rendet,
Tapasztalni az örökkön való végtelen csendet.
Az anyaméhben még okos vagy, nem húz a gravitáció,
Módosult tudatállapotban ilyen jó a levitáció.
Mindent kipróbáltál, mégis hiányzik valami más,
Indulj! Vár reád a Szent-hegy, a  Kailas.
Teljesítsd be a sorsodat! Ez az igazi meditáció!
Úgy sem fog rád emlékezni a civilizáció!

Sz. Nagy János






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.