(Nehéz szívvel gondolok a szüleimre. Nehéz a lelkem is nélkülük…)

         Olvasom a régi postai levelezőlapon, hogy anyuka teljesen nyugodt lehet, hiszen apu úgy szereti, ahogy nem szeret más senki! Néha, néha anyuka emlegette is: apátok nagyon izzott, nagyon szerelmes volt és milyen féltékeny.

         Nehéz volt ezt elhinni. Mire nagyobbacska kölyök lettem, már vajmikeveset láttam a nagy szenvedélyből. Apu láttástul vakulásig dolgozott. Anyuka vezette a háztartást. Minden nap, déli harangszóra az ebédnek asztalon kellett lennie.     

         A fűrészpor közömbösen remegett apu szemöldökén, miközben a tűzforró
levest kanalazgatta. Ki-kipillantott az udvarra, ahol az emberek vállon hordták ki a kész gerendákat, szarufákat az utcán várakozó stráfkocsikra. Anyuka kiszedte a második félét. Apu gyors mozdulatokkal azt is bekebelezte.Szájtörlés. A szódásüvegből felszisszent a víz. A teli poharat jó ízűen lehúzta, majd még egyet, kissé lassabban. Gyufából faragott fogpiszkálóval a szájában már vette is a simléderes iparos
sapkáját. Kint pár szót váltott az emberekkel. 
         Felzúgott a szalagfűrész. Hangos parancsszavakkal utasítva a fogdmegek.A hosszú rönk egyik vége a fűrész elé emelve. Ketten a rönk másik végénél, az átdugott tartófát megmarkolva, emelték a fűrészgép asztallapjának magasságáig.
       – Ha nem bírja, nyögjön! - harsant apu éles hangja, azzal odaigazította a rönk egyik szélét a fűrész éle elé, majd a végére állva nagy erővel tolni kezdte az irdatlan fenyőtörzset.       

       Az utcán, ahol a lovas kocsik várakoztak a kocsisok csöndben szalonnáztak.Iddogáltak. Hugyoztak a kocsikerékre. Van, aki a vakaróval tisztogatta a lovakat. Hidegben pokrócot dobtak a ló hátára. A rakoncátlan, „veszett” lovak farka alá meszet, vagy forróókrumplit dugtak, hogy aztán az irgalmatlan verésre, csak húzni kezdjék a tonnás rakományt szegény párák.

        Közben újabb megrakott kocsi kanyarodik a portánk elé. Lerakják a faanyagot. Apu ácskapcsot
ver a rönkök végekbe, hogy ne keveredjen a már halomban ott lévőkkel.

       Alkonyodik. Lecsendesedik a környék. Apu az udvarból kiált: Nyanya
hordhatod a fűrészport!  Anyuka hátrakötött kendővel a fején, zsákkal a kezében letérdel a fűrészgép körül
hegyekben álló fapor elé, és serényen tereli a téli tüzelőnket a zsák gyomrába…