harcpoétika
Lélekké kurvult a Magam
és a test a zsarnok bánya,
hol csákánnyal szemünkbe vakon
taperoljuk mi a Szellem sajátja,
ki nem akar benézni az ablakon,
mert láthatná miként elégül ki
a társadalom álma, hogy mi
nem illik a képbe, azt törvénnyel
- nyissz-nyassz, nyissz-nyassz -
talárokban a maga képére vágja,
majd felszúrja a farkára, mint
Istenné erektált kaptafára,
hogy aztán zsebkendővel
körbenyalt makkja lankadva
szenderüljön a gatya magányába.
Húzzunk gumit a szívünkre,
nehogy kölykezzen az önérzet
pocakokba gyömöszölt talánya.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
