Etûd, Utca, Pompej
az utca oly szépen mutáns
hát ez jutott talán nekem
patkánylyukakba csöppnyi tánc
a vodkaíz s a vodkaság
e transzglobális szerelem
madárdalokba összegyűr
ezt-azt ha még elérhetem
e kávérozsdás szívemen
a párkák taknya egyre gyűl
néhány éjjelre padra még
ha ebbe-abba szellemül
ha van ha nincsen semmi bűn
cibál itt néhány vélemény
vagy cirógat leül visít
aszkéta lennék tán tehén
ki egyre csak tehénkedék
bevert pofám ha néha sír
torokba gyúrom elmarad
és új nüanszba lép a szív
talán ezúttal édesvíz
talán egy jó pocsék darab
a télbe nyár be rekkenő
e kapualjnyi hangulat
magába döngöl elragad
nem érek semmit oly nyerő
delírium delírium
szüzsém csak szürkeségeső
pompeji ég felett verő
kiásnak egyszer úgy tudom
röhögni kezdek kisbalázs
aludj én újra elhuzom
ne add fel ott a pódium
az utca oly szépen mutáns
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
