Padlón újra


Ismét lenn
jó ez a keménység
a hát alatt
mint az élet
- zengazének -
vagy fülem cseng
á csak a belső csend
sugárzik
gerinctől agyig
ágyról most
szó se essen
székről is alig
lógni kéne
vagy lebegni
nem itt a padlón
hebegni
levegőt is
aprót venni
minden izmom
tiltakozik
pedig mozdulni kell
az ingerküszöb
határán
nem akarok
határsértő lenni
de most sért ez a helyzet
lassan kemény leszek én is
gerinctelennek lenni
lenne jó
eldobni minden elvet
mi gúzsbaköt lehúz
a lelkem is
eladnám most
de nem kell
senkinek









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.