Kék csillag (átjavítva)

I.

Sötétség követi minden léptemet
A levelek cipőim alatt lelapulnak
Minden léptemmel, halkulnak
Az ég oly fekete, megfogta lelkemet.

A léptek felgyorsulnak, félnek
A távolban, az ártatlan rózsa bokor mellett
Egy eszméletlen szépség rejtőzik
Remek.. remegek.. oly rég kerestelek

Lépteim lehalkulnak, zord lett a hangulat
Csupán a madarak rémálma,
Síkoltó csicsergésük, elkápráztat.
Az égbolton találom egyetlen menedékem

Az ég oly fekete, korom..
A rózsa illata egyre jobban vonz
Testemet körüljárja a szerelmes borz
Szeretném, de nem tudom..

Aranysárga haja, lehult puha vállára
Tökéletes mosolya, tőlem elvárta
Vér vörös ajka, mindenre buzdít
E varázslatos pillanat, felvilágosít

Továbblépek, nem kell nekem
Szeretném, de nem szeretem
Hiába keresem, nem lelem
Nem ő az én kedvesem.

II.

A lépteim már szaladnak
Egymást követik egy dalban
Végtelen szimfoniát dalolnak
A csillagok a már közeli távolban.

Felnézek, az ég már derűs
Fekete ruháját elhagyta
Amint Ádám, Évát
Lelkem menedékét várta.

A végtelen égbolton,
Csillagok rajza templomot alkot,
Jupiter, Szaturnusz kitesz két ablakot,
Az ajtot a hold őrzi, megtartja rejtelmét
De meghallja, lelkem mély kérését.

Az ajtó kinyilik, benézek,
Előszőr olyan új, meztelen volt minden,
Elbújni már nem tudtam
Érzelem burkomat levettem..

És akkor, e mennyei pillanatban
Ott vagy, a templomban
Úgy ragyogsz, sziriuszom,
Fényed életfenntartóm.

Nézlek, csodállak, de szavaimat nem lelem
Életem feldobtam érted, drága kedvesem
Mosolyod egy színben vírit,
Kék fényed mindent kivilágit

Szemeidbe nézek, gyönyörű kék szemeidbe
Fehér tükröződik kék fényükbe
Melleted a menyasszonyruha,
Rád vár.

Gondolkodsz, de döntettél
Kezeddel megragadod
Már el is tüntél
Szenvedni sincs időm
Visszajöttél.

Akkori szépséged leírni
Emberi szinten lehetetlen
Megközelíteni, eszméletlen

Ott vagyunk, együtt,
Te meg én,
Tanunk a nap, a meleg fény
Sokat kerestelek, nem láttalak
De felnéztem, ott voltál
Rám vártál.

A puszta égbolton, csak nekem ragyogtál
Kék fényeddel, gyönyörű léteddel
Lelki ostromomból kiszabadítottál
Földi rutinomból feltámasztottál.

Kezemben, a kezed
Kezedben a jövőm,
Jövőmben te vagy.

Ekkor átéltem, a szerelem pulzusát
Mely magával vitt az élet körvonalán.

E körvonalból gyűrűt alkottam,
Újjadra húztam, mosolyogtam.
Visszamosolyogtál, szemed sarkán
Már együtt járunk az élet fonalán.

Együtt, csak te és én,
Lépkedünk a fonal peremén.
Te vagy én menyasszonyom,
Egyetlen ki boldogságban ostromol.

Azota is ott élünk, fenn a magasban a fényünk,
Csupán egy pont a tejútban..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.