A bátyámnak...
....van egy ilyen
verse, hogy a légy még egyszer
nekifeszült, és keresztül
repült az ablaküvegen, hát erre
vágyom én, omlások gyönyörűségét,
de csak nyúlketrecek és mókuskerék,
izzó mezőbe tűzdelt
árva lécek, mert mért hogy a föl-fölemelkedett
embert mindig? Itt kezdődik a bezakkanás nálam,
amikor csak verspanelek száguldoznak a fejemben,
annyira szeretném már
megélni, hogy valami ne úgy folytatódjék,
ahogy mindig ugyanaz a locsogó dallam,
előre várható,
és kiszámítható
- mint ahogy az én
reakcióim is erre, aludni
szeretnék, és úgy ébredni fel,
hogy minden másképp
folytatható....
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
