Mesélek

Festek magamnak az égre csodálatos képet,
rajzolok sok pontot, tengernyi csillagot,
húzok vonalat, hogy felkapaszkodhassak
oda, ahol hiába lestek, onnan integetek
nektek értetleneknek, fásult embereknek,
akik szavamra azt mondjátok, hogy giccs,
pedig tudhatnátok, mily nagy kincs
az, amikor betűimre rátaláltok,
ha nem bénán bámulnátok,
megértenétek a létet, hogy miről is mesélek.
......Képzeljétek!
idefenn nem lopnak a cigányok,
mosolyognak a gárdatagok,
amikor felvonulnak a "homokosok" csendben
kedvesen kísérik a tekintetek,
félniük többet nem kell, mert nincs rettenet,
itt megsiratják a holokausztot,
elítélik a keresztes hadjáratot,
újra és újra könnyezik az inkvizíciót,
nincs posvány, förtelem és mocsok,
becsület, szeretet és béke honol,
a "magyarkodók sem magyarkodnak",
árpád sávos zászlók sem lobognak,
helyükre kerülnek a relikviák,
a tisztelet ember voltunkért jár.
.....Hol vagyok?
Magam sem tudom, csak a mannákat kapkodom,
rám talált a szerelem, így magamat is szeretem,
de titeket még jobban békétlen emberek,
értetek sóhajtok, áldásért kiáltok,
megbékélést fületekbe lágyan dúdolgatok.
Nektek festek az égre csodálatos képet,
rajzolok sok pontot, tengernyi csillagot,
vonalat is húzok, amin feljuthattok,
ide- ahol a hon- nyugalom és béke.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.