Utolsó kezdet
A párnán egy fej csak,
túl sok kitépett hajszál,
elmaradtál őszi nap.
Az ajtót zárom és hátranézek
ha valaki áll,
hagyom,
vigyen egy gyűjtő szenvedélye
szeméthalom.
Kezdjük most úgy édes
Levetett sötétben
Kézben formált arcod
Temetett fölényed
egy gyűjtő szenvedélye...
Szögek
Felnézek,
az égen sehol kék tükör
hajnal kettőtől
már csak egy ruhám van
kiterítve a földön
nyitott ajtónál alszom...
és még nyitva a szem-
az álom az utolsó képben,
levetett sötétben jön el
testbe simult alak.
Kezdjük most úgy édes
Először ölelve
Kézbe formált arccal
kiterítve...
a földön az utolsó ruhám.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
