A Kocsma

Eljönnek, ha elhiszed,
hogy a csapos majd fizet
egy rundot.
Egy éhes fazon pontyra vár.
Az automata ontja már
a soundot.
A kocsma lassan megtelik:
el se mennek reggelig
a népek.
Egyik-másik itt lakik,
nem jutottak csillagig.
A székek
néma nyája vándorol,
a nő egy ezrest mángorol
a pultnál.
Á kérdi B-t: "mit ennél?"
"Jobb tésztát a jelennél,
s a múltnál."
A falak mentén cső szalad,
a wécén szól egy nő: "szabad,
vagy mégse."
Egy árnyék szól:"nem kapsz, Gyula,
nincs se piros kapszula
se kék se."
A sarokban egy furcsa pár,
láttukra, hopp, kulcsra zár
a kassza.
Egy gót lány sorsa mostoha,
az esernyőjét most hova
akassza.
A sráca halkan felhivott
egy számot, közben elszivott
egy Bondot.
Pesti lánynak esti bók,
s a wécében a testivók
eljöttek és elvitték és
nem hagytak helyébe
semmi gondot.
A kocsma nem zár be soha
és mindig van pár cimbora,
vagy lesz majd.
Mert mindig van rá alkalom,
az éj függ itt az ablakon,
s az ajtón.
Az idő itt benn megrekedt,
egy zsebben félve berregett
egy westel.
A nő a pultnál kedvesen
itt tart s többé már sosem
ereszt el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.